Hagyományőrzés

Településünk az egyedülálló népviseletével, népszokásaival és ma is élő néphagyományaival érdekes és értékes színfoltja Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének.

Az itt élő emberek hisznek a hagyomány megtartó erejében, melynek átadása , tolmácsolása a fiatalabb nemzedék felé kiemelten fontos feladat. Talán négy szóban fogalmazhatnánk meg célunkat: „óvni, ápolni, őrizni, továbbadni” mindazt, amit őseinktől kaptunk ajándékként és felbecsülhetetlen értékű örökségként. A színpompás viseletet, a népi játékokat és tánclépéseket, a pingálás művészetét, a régi bútorainkat és használati tárgyainkat, a szépen szóló népdalainkat , a népi eledeleket és a különböző ünnepkörökhöz kapcsolódó hagyományainkat.

A város intézményei mind az óvoda , mind az általános iskola kiemelt feladatának tekinti ezen értékek megőrzését és a hagyományok ápolását.
Ezáltal szeretnék elérni, hogy a gyerekek kicsi koruktól érezzék meg, hogy a világnak amelybe beleszülettek, nemcsak jelene, hanem igen értékes múltja is van. Így nyílik lehetőségük betekintést nyerni és részt venni a betlehemes játékokban, a közös karácsonyi kántálásban, a húsvéti tojásfestésben és locsolkodásban, a sárgatúró készítésében...

A Rozmaring Óvoda már az 1988-as évtől kezdve foglalkozik aktív hagyományápolással. „ A jelent csak a múlttal együtt értheted”- mottójuk híven tükrözi munkájukat. Az óvoda épületében ajaki szobát rendeztek be, melynek berendezését az óvónők és a szülők közösen gyűjtöttek össze. A lelkes óvodapedagógusok megalakították a hagyományőrző munkaközösséget, mely munkája során feldolgozta és gyűjtötte az ajaki népviseletet, ünnepi szokásokat. A csengő hangú óvónők a „Rozmaring Népdalkör” tagjai, akik feldolgozták, és
számos alkalommal bemutatták az ajaki lakodalmast. Az óvoda udvarán kitartó munkájuk eredményeként egy hagyományőrző park jött létre, mely valóságos kis múzeum, hisz megtalálható itt szinte minden, mely az elmúlt idők emlékét idézi: lovas szekér, gémeskút, búbos kemence, csuportartó fa csuprokkal és rocskákkal. Gondoskodtak arról, hogy a legifjabb nemzedék tagjai is megcsodálhassák és büszkén viselhessék az egykori ajaki népviseletet, hisz az óvodásoknak táncos ruhát varrattak, melyekben a gyerekek több alkalommal elkápráztatták a közönségüket.

Kiss Jánosné tanítónő fáradhatatlan munkájának köszönhetően betekintést nyerhetünk az ajaki cifrapitvar világába, mely színvilágával és virágmotívumaival egyedülálló alkotás.
A hagyományőrző munkában aktív szerepet vállalnak a Huncutkák színjátszó csoport tagjai Torrmáné Szabó Ilona vezetésével, akik az ajaki népmesék megismerését és színpadra vitelét vállalták fel.
„Az almát szemétért” legismertebb népmesénket színpadra állították és a helyi rendezvényeken túl, megyei és országos színjátszó fesztiválokon kiemelkedő eredményeket elérve vitték színre.

Az általános iskolai oktatás keretében a tánc és dráma modul órákon a gyerekek
megismerkednek az ajaki népdalokkal, népi játékokkal, a néptánclépésekkel, s népi hagyományainkkal.
A néptánc Ajakon már az 1970-es években is fénykorát élte. Juhász József és csapata a „Repülj Páva Kör”, éveken keresztül országos bemutatókon és nemzetközi fesztiválokon szerepelt. Legismertebb koreográfiájuk az „ajaki leánytánc”. Közel harminc év után a Kaláris néptánccsoport folytatta a néptánc hagyományainak ápolását. Az „ Ajaki utca” koreográfiájukkal megyei és országos néptánc fellépések eredményes szereplői.
A legifjabb kezdeményezés, és talán a városban legnagyobb sikernek , legszélesebb körben elismertnek örvend a „Pántlikás Népdalkör”.
Gyüre Tamás istápolásában a településünk közép és idősebb korosztályából verbuválódott hagyományőrző csoport. Az ajaki népdalokkal, régi szokások színpadra állításával (fonóház, dörzsölő, lakodalmas) próbálják feleleveníteni a múltunk értékeit és ismertté tenni a fiatal korosztály számára.

S utoljára , de nem utolsó sorban vitathatatlanul kiemelten értékmegőrző szereppel bír az „AJAKI NEMZETKÖZI LAKODALMAS ÉS HAGYOMÁNYŐRZŐ FESZTIVÁL”, mely tizedik éve piros betűs napja az ajakiak kalendáriumának, s mely rendezvény létrejöttét is a hagyományok őrzése és ápolása motiválta.
Mi a településen élők nemcsak itthon vagyunk, hanem itthon is érezzük magunkat, nem kívánunk elszakadni múltunktól, hanem vállaljuk és hűen őrizzük és ápoljuk örökségünket, hagyományainkat, népszokásainkat.